Étkező asztal padokkal

Maradunk a tradicionális felületkezelésnél: méhviaszból és terpentinből főztünk bútorviaszt és kezeltük le az asztalt. A használatból és a korábbi keresztbe csiszolás nyomait, amennyire engedte a fa megszüntettük. Egyedül a kőris asztallap kapott egy enyhe pácot: 

A régi asztallábának előkészítése: mivel ismeretlen festékkel – és néhol zománcfesték nyomok láthatóak – egy festékmaró anyaggal mossuk át: Dilunett gélt használunk. Egy- egy részt ecsettel átkenünk Dilunett-tel, 20-30 perc után langyos vízzel – nagyon sűrűn öblített szivaccsal – lemossuk a festéket. Száradás után átcsiszoljuk.

A koros asztallap pár óra ismeretsége a citlingel és  elpanaszolta eddigi fájdalmát: az "átkenések" előtt csak éppen megcsiszolgatták, sérüléseit gipsszel, majd lakkal égették és a papír olykor- olykor keresztbe szaladt....

A padok is többféle festékkel színezték ….az utolsó felújítás kb. a 1970-es évek vége, akkor volt divat mindent sötét barnára festeni. Ettől komornak hat és a fajátékos erezete nem látható. A korábbi gipszes javítások és a később keletkezett sérüléseket folyékonyfával helyettesítettük.

Az étkezősarok székekkel bővült az évek során, fából készültek, de sajnos műanyaglakkal fényezték. Frissítésük és a "beillesztésük" a  régebbi bútorokhoz a következő cikkben olvasható:

Műanyaglakkos székek

Több réteg festék..... 

Teljesen lecsiszolva....

A végeredmény.....